Kétségek napjai

Hát elvesztettem Justint! De kezdem az elejéről!
nov. 27. Reggel minden olyan mint volt, csak a kezem néz ki máshogy. Igen vágások vannak rajta. Tudtam, ha Justin meglátja kikészül és végleg elvesztem. 3. óra előtt meglátta és lehülyézett meg, hogy nem vagyok normális. 7. óra után ebédeltünk, végeztem és már mentem volna haza amikor Enikő odajött hozzám, hogy kezdjek félni, mert az ofő felhívja anyumat a vagdosás miatt.Nagyon kibuktam ő meg nem mondta el , hogy ki volt. Egy emberre gondoltam csak és az Justin. Megkérdeztem, hogy ő-e az és igent mondott. Felhívtam őt és elkezdtem vele ordítozni, hogy mégis ezt hogy képzelte. 5 percen keresztül "beszéltem" vele majd lecsapta a telefont. Próbáltam felhívni, de akkor már lenyugodtam. Regivel, Nórival és Patrival elkezdtünk gondolkozni, hogy hogy lesz mint lesz. Arra jutottunk bármi lesz kitartunk egymás mellett. Hazamentem anyu azzal fogadott, hogy felhívta őt a tanárúr.(király ebből balhé lesz! :( )
Anyu elkezdte, hogy én nem vagyok normális? Hülye vagyok? Dili házba akarok kerülni? + hasonlók. Aztán beszéltem apummal is telón és a nagyobbik bátyámmal telefonon. Anyu beadott valami nyugtató tablettát és majdnem elaludtam. Hazaértünk anyu lekezelte a kezem és közölte, hogy semmilyen délutáni foglalkozásra nem mehetek és felügyelet nélkül nem használhatok ollót, kést és villát. :D
nov. 28.
Egy élmény volt suliba menni. Justin kitalálta, hogy én meg akarom őt ölni! Imi és Justin meghallotta, hogy anyum " benyugtatózott"  és egész nap ezzel cukkoltak. Sőt végig féltek attól, hogy kinyírom őket. Este megakartam beszélni Justinnal, hogy miért voltam olyan ideges, meg minden, de nem adott rá lehetőséget. Olyan szinten, hogy kinyomott amikor fel akartam hívni. Szóval ezt nagyon elcsesztem és elvesztettem őt is pedig legjobb barátom volt. És kiemelném a VOLT  szót! Nagyon sajnálom és megint elveszettnek érzem magam ami nem a legjobb.